Mert hogy voltunk nyaralni... mint a griswold család, velünk is jó dolgok történnek. Íme egy idei történet a párom szemszögéből:

"Eljött az idő, hogy most már tudok róla beszélni. Ezért megosztom másokkal is, ki tudja! Talán okulhattok belőle. A történethez tartozik (szorosan), hogy Tunéziában nyaraltam másodmagammal. Mivel sokaktól hallottuk, hogy érdemes egy tíz euróssal kedveskedni a recepciósnak egy jó szoba reményében, ezért mi már, ahogy látótávolságon belül érünk, be is illesztettük a passport képes részébe, hogy lássák: mi aztán jól felkészült, rendes magyarok vagyunk. Aztán ember tervez. Az előttünk álló pártól, már kérdezte is a recepciós bácsi, hogy érdekli e őket tengerre néző szoba mindössze 20(!) euróért. Őket nem érdekelte, mi viszont pánikszerűen kapkodtunk, nehogy lebukjunk a tíz eurónkkal. Nem buktunk le, megdupláztuk, hurrá! Tengerre néző szobánk lesz! Az is lett. Az ötödiken. Azt csak később szúrtam ki, a rendkívüli éleslátásomnak köszönhetően, hogy minden szoba a tengerre néz. Ennyit a szoba megszerzéséről, jöjjön a kalandom. Döglés a szálloda medencéjének partján, árnyékban negyven fok. Nem jó sehogy. A vízben is meleg, az ernyő alatt is. Beszélgetés a párommal. Szokásos, két perc alatt a semmin összeveszni. Ő bántót mondott, én jól megsértődtem. Kapóra jött. Látványosan megsértődtem, majd miközben a hűvös lakunkra gondoltam, hónom alá csapva az aktuális könyvvel tüntetőleg felvonultam a szobába. Mivel a folyosó végén láttam a szobaasszonyt (aki itt mindig férfi valamiért) ólálkodni a zsúrkocsijával, ezért biztonsági okokból kiraktam , KÉREM NE ZAVARJON táblát. Utóbb kiderült, hiba volt. Az óvatosságom oka az volt, hogy előtte már előfordult, a személyzet egyet kopogott. Majd abban a másodpercben már a szoba közepén állt, egy csomag törölközővel. Szerettem volna ettől megkímélni magamat, a pucér látványomtól meg őt! Tehát, ajtón be, tábla ki. Rettenetes szomjúságom ellenére, első a higiénia, irány az erkély! Fecske, póló le aztán vissza a szobába. Azaz mégsem? Mivel nem akartam, hogy kiszökjön a hideg, be meg a meleg, a csúszó ajtót gondosan behúztam magam után. Túl gondosan. Megpróbáltam a lehetetlent, egy kizárólag belülről nyitható ajtót, ami egyébként teli üveges kívülről kinyitni. Nem ment. Már megbántam, hogy nem ittam. Nagyon. A balkonra és rám merőlegesen sütött a nap. Az idő dél körül járt. Visszakerült a fecske, ha kiszáradnék, mégse így találjanak rám. Azt tudtam, hogy négy -öt óra előtt nem számíthatok segítségre. Ráadásul, a táblát is okosan kitettem. Bármerre néztem, minden kihalt, sehol egy potenciális segítő. Gondoltam, talán a szomszéd. Nah, ezt nem javaslom senkinek. Felálltam az oda rendszeresített műanyagszékre (ami az én súlyommal már önmagában is öngyilkosság, és pókembert megszégyenítve elkezdtem átmászni a szomszéd oldalára. Közben jutott eszembe, hogy tériszonyom is van, illetve alkalomadtán a párkányon való kapaszkodásom időtartama nem lehet több egy másodpercnél, ami ugye az ötödik emeleten nem jelent biztos jövőt. Természetesen expedícióm eredmény nélkül zárult, és reméltem, nem itt találnak meg kiszáradva. Vissza ugyanazon az úton, remélve, hogy ez a szék is van olyan masszív, mint a miénk. Talán, egy óra telt el. Lenézek, és láss csodát! Egy arab söprögetett az udvaron. Olyan szép arabot addig még sosem láttam! Mondom neki, mit mondom, kiáltom! Hello! Felnéz, kábé a másodikig, majd tovább söpröget. Na nebassz, ez a szalmaszálam! Újra, hello, hello! Felnéz a negyedikig, majd söprögetve kezd kimenni a látókörömből. Ajjajajj! HELO HELO HELO HELPMÍ meg HILFE! Meglátott, hurrá, van Allah! Tört angolsággal elmagyaráztam az esetet. Erre, bólintott, és ennyit mondott: OK. Soha többet nem láttam. Az első fél órában még azt hittem lassú az ügyintézés. Utóbb, azt hiszem, ő arra gondolt, hogy rappelek, és gyakoroltam. Később a harmadik erkélyen felbukkant egy szőke lány, de elsőre csak sima délibábnak tűnt. Azért megszólítottam. Imára kulcsolt kézzel, kértem, ha megérti, amit mondok, szabadítson ki! És láss csodát! Egy perc múlva szabad voltam. Szobafiú fülig érő szájjal beengedett. Innen minden simán ment. Egy liter víz egy húzásra, vissza a strandra. Velkám kérdés: Na, kiduzzogtad magad? A válaszom: a dolog ennél sokkal összetettebb, de nem akarok beszélni róla. Így nyaralok én.