Ma este idegen tollakkal fogok ékeskedni. Ezt a történetet a párom írta, de annyira tetszett hogy úgy döntöttem helyet kap a blogomba. 

Ha tetszik írjátok meg és akkor teszek be ilyen történeteket is.

Az első szerelem

Általános iskolásként csapott belém a szerelem, mindjárt két irányba. Egyszer, egy Zsuzsa nevű lányba, másodszor a motorozásba. Az első, plátói maradt, mert mindenki belé volt szerelmes, én pedig már akkor sem voltam épületes látvány. Esélyeimet, az sem sokat növelte, hogy tizenegyen voltunk az osztályban, abból hat fiú. No, de a motorozás az igen! Az teljesült, és örök szerelem maradt. Zsuzsából soha nem lett semmi. Már kétszer vált, három gyereke van. Mind mástól. A múltkor láttam, egy megfáradt öregasszony benyomását keltette. Szerénytelenül állíthatom, még bottal sem piszkálnám meg. Visszatérve a motorozásra. A Gyuri, a Dara meg én, a három jómadár (az osztályfőnök szerint) mindig találtunk valami elfoglaltságot tanulószoba helyett. A Dara hozzánk bukott hetedikben, ő már nagy élettapasztalattal bírt. Nem volt iskolagyűlés, ahol ne kellett volna, kint álljon valamiért. Sőt, nem, egy iskolagyűlés az ő kedvéért gyűlt össze. Például, amikor az iskolaigazgató háza előtti tizenöt éve dédelgetett ezüstfenyő csúcsát levágta karácsonyfának. Hogy derült ki, máig sem tudjuk. A Gyuri a legjobb sportoló volt a suliban, viszont rettenetesen befolyásolható. Ezt mondták. Mi folyásoltuk be. Ezzel mi vitatkoztunk, de tény, hogy mindig együtt lógtunk. Egyszer, egy szép tavaszi napon, előállt nagy titokzatoskodás közepette, délután mutat valamit. Három szüneten át ütöttük, volna, de nem értük utol. Így tényleg meg kellett várni a délutánt. Onnan egyenesen elindultunk a cél felé, miközben sejtelemesen előhúzott egy kb. negyvendekás pince kulcsot. Megérkeztünk nagyapja pincéjéhez, ajtó kitár, és a présházban ott állt maga a csoda! Egy szürke-piros pedálos, akkor már legalább húsz éves RIGA moped. Tizenkét évesen bőven felért egy harley davidson electra glide-dal. Ámulva csodáltuk. Főleg, amikor fülig érő szájjal, ugráló szemöldökkel közölte, meg van tankolva. Innen kezdve, jelentősen romlott az amúgy sem fényes tanulmányi átlagunk. Rendszeresen elszöktünk motorozni. Mondjuk a Dara átlaga nem romlott, csak stagnált. Onnan nem volt lejjebb. Komoly meló volt az új hobbink. Hetven-harminc arányban toltuk, a nem éppen modernek számító teknikát. A harminc volt, amikor pöfögött is. Hamar megtanultuk a közlekedő edények működését, mert pénzünk nem lévén, a benzint a papa Trabantjából mentettük slag és a Dara szája segítségével. Így teltek a lopott délutánok, pontosan beosztva az időt, ki mennyit motorozik. Ha nem voltak a focipályán, többnyire ott. Picit zavart, hogy a Gyuri bármikor legyorsult gyalog, miközben én téptem a gázt, de összességében a benzingőz ekkor csapott meg. Persze azt mind tudtuk a másikról, hogy a Zsuzsa másik szerelmünk, ezért kitaláltuk, hogy nem kis áldozatot hozva kedveskedünk neki. A terv az volt, hogy lehúzzuk a benzincsövet, és a Gyuri, mivel ő a leggyorsabb egy hatalmas szívet rajzolva körbetolja a motort a füvön, majd benzint begyújtva, beleégetjük. Jó kis terv volt. Viszont volt egy gyenge láncszem, a Dara. Nem bírt magával. A szív, még csak a felénél tartott, amikor ő átment ügybuzgóba, és gyújtott. Senki nem gondolta, hogy a benzin ilyen gyorsan ég. Persze azonnal heves kiabálásba kezdtünk, leginkább a motort, másodsorban a Gyurit féltve. Nem alaptalanul. A tűz, és a közte lévő távolság, rohamosan csökkent. Amikor hátranézve meglátta a tűzkígyót, na az szép jelenet volt. Hátravetett homlokkal ordítva, miközben a Soltész Rezső fürtjei lobogtak a szélben, nagyobb iramra kapcsolt. A RIGA, talán életében nem ment ennyivel. Persze a szívformának már rég lőttek. A lángcsóva sem tétlenkedett, már-már hősünk sarkát nyaldosta. Dara mellőlem instruált. Zárd el a csapot! Amúgy, sprintelés közben csapot elzárni nem egyszerű feladat. Ezt Gyuritól tudtuk meg utólag. Sikerült neki. Még tolta pár métert, a motort eldobta, és néhány méter után összeesett. Darára nem voltunk büszkék, ha hatáskörünkben áll, mi hívunk össze egy iskolagyűlést. Fájdalomdíjul, ő ült a motoron, mi pedig hazáig toltuk.

Így kezdődött az én nagy szerelmem.